2019. május 21., Konstantin

Hosszú hetek egy boros pincében

Menekülő út, Kossuth-pince, Kossuth-kilátó, Kossuth utca… Csak néhány név, amely környékünkön (és ez utóbbi majd’ minden magyar faluban) őrzi az 1848/49-a forradalom és szabadságharc kormányzójának emlékét. A térségben a küzdelem leverését követően is heves gerillaharc dúlt. Noszlopy Gáspár csapatai a Balatonon átkelve menekültek az őket üldöző császáriak elől. A bakonyi betyárok éveken át ütöttek rajta osztrák csapatokon vagy a megtorlást hozó Bach-korszak emberein. A vérzivataros időszakban egy anya és három gyermek is menekült a Balaton-felvidék sűrűiben. 

Írásunkkal a forradalom kitörésének (március 15) 164. évfordulójára

és a másfél évig húzódó szabadságharcra emlékezünk.

Meszlényi Teréz és három kisgyermek: Ferenc, Tivadar és Vilma bújtak meg heteken át egy paplak pincéjének hordójában, miközben halálra keresték őket. Nem akárki volt az apa nélküli család. Ha elfogják őket, velük zsarolni lehetett volna az alig néhány napja elmenekült kormányzót, Kossuth Lajost. Hiszen az említettek az ő felesége és gyermekei voltak. A történet pedig itt játszódott Nagyvázsonyban, Nemesleányfaluban és Mencshelyen. 163 éve.

Kossuth és családja

Próbálok visszaemlékezni arra, hogy mit is tanultunk róla az iskolában. Őróla sokat, de a családjáról, feleségéről, gyermekeiről semmit. Ezért is olvastam nemrég nagy érdeklődéssel azt a több, mint 100 éves kiadványt, amelyben többek között ezekről szó van a nagy államférfi születésének száztizedik évfordulója kapcsán (1902).
A család Turóc megyéből származik, először a XIII. század közepén említik őket. Ma az észak-felvidéki Turócszentmárton városban a család emlékét a Kossuht-negyed elnevezés őrzi. Kossuth Lajos édesanyja Kossuth Lászlóné, született tyrlingi Weber Sarolta, Weber András liszkai postamester lánya volt. Nagy műveltséggel rendelkező nő volt aki a szabadságharc leverése után kiment Brüsszelbe, hogy az akkor Londonban, száműzetésben élő fiához közelebb lehessen. Ott Brüsszelben, 1853-ban érte utol a halál.
Kossuth Monokon  (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) született, ügyvédként 39 éves korában nősült meg. Esküvőjüket 1841 januárjában tartották. Felesége Meszlényi Teréz, Meszlényi János földbirtokos lánya. Terézia is követte férjét a száműzetésbe, vele szomorkodott a távoli haza sorsán és az oldala mellett hunyt el Turinban, 1865-ben.
Házasságukból három gyermek született: Kossuth Ferenc (1841), Kossuth Lajos Tivadar (1844), Kossuth Vilma (1843).
Vilma, Kossuth szelíd, szép lánya, édesatyja szemefénye, vigasza, öröme, fiatal hajadon korában, 17. évében 1862. április 22-én, húsvét vasárnapján halt meg.

Kossuht felesége és gyermekei heteket töltöttek a boros pincében

A Balaton-felvidéki kaland – hosszú hetek egy pince mélyén

Meszlényi Julianna 1849 nyarán Nagyvázsony szomszédságában, Mencshelyen bujdosott gyermekeivel, mialatt férje már a határokon túl járva menekült. A bujdosás emlékét a mencshelyi evangélikus parókia falán emléktábla hirdeti 1994 óta, mivel az épület borospincéje volt az asszony és a három gyermek búvóhelye. A császáriak elől szökő Kossuth-gyermekek és feleség emlékét őrzi a Nagyvázsony-Nemesleányfaluból induló (téesz-telep nyugati felénél húzódó) földút, hiszen a csapást a népnyelv „Menekülő útnak” nevezi – emlékezve az eseményre. A csonka-család hosszú heteket tölt a parókia hordói között, olykor hordóiban, hiszen halálra kereste őket a korabeli titkosrendőrség. Nem véletlen: ha megtalálják a három picit és édesanyjukat, azzal haza tudták volna zsarolni Kossuth Lajost, hogy bíróság elé állíthassák.

Emigrációban

Nem így történt, az evangélikus család számára óvó menedéknek bizonyult a nevében is Menedék-hely, azaz Mencshely község és annak evangélikus közössége. A segítő kezeknek köszönhetően anya és gyermekei kijutottak férjükhöz, Magyarország volt kormányzójához Itáliába. Az emigrációban felnövekvő és élő két Kossuth-fiú a mérnöki pályára lépett. Ferenc olasz vasút- és hídépítõ társaságok tervezõ mérnöke lett. Ebben a minõségében a nílusi acélhidak szerkesztésében elismert szakembernek tekintették. 1894-ben édesapja temetésekor hazatért, és nem nagy örömmel ugyan, de elvállalta a Függetlenségi Párt irányítását.
Atyja felfogásával ellentétben közeledett a Habsburg-uralkodó kiegyezéses politikájához, s 1906-1910 között a Vekerle-kormány kereskedelemügyi minisztere lett. Kétszer nősült. Első felesége egy angol arisztokrata nő volt. Második házasságát halála előtt négy hónappal kötötte özv. gróf Benyovszky Sándorné, szül. Kvassay Máriával.
Mindkét házassága gyermektelen maradt. Lajos Tivadar mindvégig Olaszországban élt. Ott több vasúttársaság vezérigazgatója lett, s elismert vasútügyi szaktekintély volt. Agglegényként halt meg. A nők Kossuth halálát követően is szerepet vállalnak az államférfi vagy legalábbis annak kultuszának továbbélésében. A centenáriumi ünnepségen, 1902-ben száz asszony és fiatal lány készít óriáskoszorút a kormányzó sírjára, de megemlékeznek az egész családról is.

A család menekülésének állít emléket a mencshelyi határban álló Kossuth-kilátó, ahonnan Tihanytól Badacsonyig lát el az ember és gyönyörködhet a varázslatos Pannon-tájban.

Kerékgyártó Mihály

Címkék: , , , ,

Hozzászólás nem engedélyezett.