2018. november 13., Szilvia

Virágzó szórvány Nagyvázsonyban

A település történetét jelentősen meghatározták a történelmi egyházak: megvetették a lábukat itt a katolikusok, az evangélikusok és a reformátusok is. Épült pálos kolostor, jelenleg három temploma van az 1800 lelkes településnek – azonban egyetlen helyben lakó vallási vezetőjük sincs. A maroknyi református azonban élő, aktív, önszervező közösséget alkot, amely közösségről a Reformátusok Lapjában Hegedűs Márk írt a héten tudósítást, cikket.

(Az eredeti cikk a Reformátusok Lapja LVI. évfolyamának 16. számában jelent meg, a felekezeti hetilap honlapján is megtekinthető – a szerk.)

Fehérvasárnap reggelén tavaszi napsütés és harangszó hívogatja a takaros község lakóit istentiszteletre. Különleges alkalom ez a nagyvázsonyiaknak, náluk vasárnap délután öt órakor szokott lenni az alkalom, hiszen lelkészük, Gondos Gábor ekkora tud közéjük érkezni, miután szolgált Zánkán, Balatonszepezden és Révfülöpön is. A Dunántúlon általános jelenség, hogy egy-egy református lelkész négy-öt gyülekezetet is pásztorol. A vázsonyiaknak azonban nem csak a szokatlan időpont teszi rendkívülivé az istentiszteletüket: vendégeik vannak, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának hallgatói érkeztek szolgálni Nagykőrösről, igét a kar dékánja, dr. Nagy István hirdet. A nagykőrösi hallgatók nem először vannak a gyülekezet közösségében: korábban többször voltak már itt az irodalmi színpad egy-egy előadásával, de tartottak itt már gólyatábort is.

A kicsiny műemléktemplom padjai jóformán megtelnek. Szembetűnően sok a gyermek, lelkesen énekelik a gyülekezettel együtt a dicséreteket. Az igehirdetés előtt néhányan karon fogják őket, és gyermek istentiszteletre invitálják a csemetéket. Gondos Gábor lelkész azt kiemelten fontosnak tartja, hogy a gyermekeket ne válasszák el teljesen a „felnőtt” istentisztelettől, hanem az igehirdetésig legyen együtt az egész gyülekezet.

Az igehirdetés Tamás kételkedéséről szól. „Szeretném védelmembe venni Tamást” – kezdi dr. Nagy István. Kiemeli: valamennyien jártunk, vagy fogunk úgy járni, mint Tamás. „Bárcsak mind eljuthatnánk oda, ahova Tamás, a kételyekből a hitre.” A kételkedőket és a kritikát pedig el kellene viselnie egyházunknak – mondja. Hozzátette: nem muszáj kételkedőnek lenni, de mindenkinek el kell jutnia a személyes tapasztaláson alapuló hithez.

A prédikációt követően a nagykőrösi diákok énekelnek, verset mondanak, és bemutatják intézményüket.

Nagykőrösi diákok egyik korábbi fellépése Nagyvázsonyban. Nem először járnak a "prepák" Nagyvázsonyban

Megtépázott torony

Az istentisztelet után Szombati József gondnok mellé szegődöm. Felidézi a gyülekezet történetét: azt mondja, a nyolcvanas években a gyülekezet az evangélikusokhoz járt, mert a református templom ajtaja még ünnepeken is zárva volt. A kilencvenes években kezdődött változás, amikor Zánkáról az azóta elhunyt Tar Tamás illetve Hős Géza lelkipásztorok elkezdtek átjárni Nagyvázsonyra és pásztorolni a gyülekezet. Több helyi család csatlakozott a gyülekezet megújításához, melynek keretében heti rendszerességűvé váltak az istentiszteletek; a templom belseje, a templomhajó tetőszerkezete megújulhatott és új harang is került a toronyba. A megkezdett gyülekezetépítő munkát Molnár Csaba és az azóta szintén elhunyt Jankó Béla lelkészek folytatták.

A jelenről szólva kiemeli, milyen sok gyermek jár közéjük, hogy közel húsz református hittanosuk is van, halkan hozzáteszi – persze szigorúan a viszonyítás kedvéért, hogy –, ez három-négyszer annyi, mint a más vallásúak létszáma. Havonta szerveznek családos istentiszteleteket, ahova a gyülekezet peremén lévőket is kiemelten hívogatják, a gyermekeknek külön alkalmat szerveznek. „Van miért bizakodnunk a jövőt illetően” – mondja a fiatalokra utalva.

Azonban az is kiderül, hogy nehézségekkel is szembe kell néznie a gyülekezetnek. 2010 tavaszán egy tomboló vihar megbontotta a templom toronyfedését, amit néhány hét múlva egy másik szélvész tépázott meg ismét. Fel kellett mérni a kárt, kiderült, a héjazatot tartó faszerkezet is megsérült, az egész deszkázatot ki kellett cserélni. A templomot körbeállványozták, de hamarosan beköszöntött a tél. A munkákat nem tudták folytatni. Végül tavaly sikerült befejezni a felújítást, a beruházás teljes költsége meghaladta a hat millió Forintot. A biztosító a kár egy részét térítette csak meg – arra hivatkozva, hogy a sérülések egy részét a karbantartás hiánya illetve az elöregedett elemek rossz állapota okozta. A gyülekezet tagjainak adományain túl anyagi támogatást az egyházmegye és egy svájci gyülekezet biztosított a nagyvázsonyi reformátusoknak, de még így is fel kellett venniük egy millió Forint hitelt. Az összeg törlesztését önerőből ereje felett valónak látja a gyülekezet vezetése. (A felújított tornyot hálaadó istentisztelet keretében adták át 2011 októberében, ahol Steinbach József dunántúli püspök hirdette az Igét. A programra hivatalos volt a falu polgármestere is, de a meghívó ellenére Vigh-Krupla Orsolya nem jött el illetve nem is képviseltette magát az ünnepségen – a szerk.).

A vendégház a templom mellett

A nagyvázsonyi reformátusok mindenesetre igyekeznek. Tavaly kialakították, idéntől pedig teljes szezonban üzemeltetik az Édes Gergely vendégházat, ahol 6-10 fős kisebb csoportokat tudnak elszállásolni. A település kiváló kiránduló központ azoknak, akik a Balaton-felvidéket, a Káli-medencét szeretnék bejárni. A névadóról és a helyről érdemes néhány szót megemlíteni: Édes Gergely nagyvázsonyi költő-lelkész volt, akinél barátja Csokonai Vitéz Mihály 1798-ban hónapokig vendégeskedett. Ekkor egy borozgatás közben tudta meg azt is, hogy szerelme, Lilla máshoz megy férjhez. A tél ellenére Csokonai nagy hirtelenséggel gyalog kelt útra hogy közbelépjen. Innen ered az „otthagyott csapot papot” mondásunk. A frigy megakadályozása azonban nem sikerült neki. Csokonai ezen az úton betegedett meg, később ez okozta a halálát is.

Önszerveződő mag

A vendégház kialakításában is nagy szerepet vállalt az a fél tucat családból álló önszerveződő mag, amely a gyülekezet életét igyekszik előremozdítani. Közülük korábban nyolcan részt vettek református cursillos alkalmakon. (Erről bővebben a www.refcursillo.hu oldalon olvashatnak – a szerk.) Azóta rendszeresen házi bibliaórákat tartanak. Ezeket az alkalmakat teljesen önként szervezik, lelkészük alkalmanként – mint résztvevő – csatlakozik hozzájuk – meséli Fábry Szabolcs, a gyülekezet presbitere. Ebben a körben merült fel a családos istentisztelet szervezésének gondolata is, ahol igeolvasást, imádkozást, gyermekfelügyeletet vállalnak a gyülekezeti tagok. Ez a havi alkalom már másfél éve tart. Idén elhatározták, hogy évente néhány alkalommal vendég igehirdetőt is hívnak a közösségbe. Ennek keretében szolgált a fehérvasárnapi istentiszteleten Nagy István.

Élő szórvány

A presbitériumban nagy változások történtek a tavalyi tisztújításkor – ezt már Gondos Gábor mondja. A hat fős testület felét az idősebb gyülekezeti tagok adják, a másik három főt pedig a megújulást szorgalmazó fiatalabb generáció teszi ki. A gyülekezet lelki vezetője úgy érzi, jól kiegészíti egymást a két korosztály.

„A nagyvázsonyi tipikusan szórványlét, de kiváló példa arra, hogy nem szükségszerű, hogy csupán tűzoltás legyen a gyülekezeti élet” – summázza. Kiemeli: olyan dolgok történnek a gyülekezetben, amire büszkék lehetnek: utal az önszerveződésre, a házi bibliaköre, a nagyszámú óvodás hittanosra. „Minden szórványnak így kellene működnie, hogy a hívek elkezdenek önállósodni.”

Hegedűs Márk

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Hozzászólás nem engedélyezett.