2018. január 17., Antal, Antónia

Tíz éves a tenisz klub

VIDEÓVAL

Fehér sport, úri passzió – mondogatták sokan. No, nem csak a beszűkült időkben, hanem még tíz-tizenkét évvel ezelőtt is. Amikor Csebi Pogány Péter nyugdíjas biológia-testnevelő szakos tanár (képen jobb szélen) álmodni kezdett egy tenisz pályát. Nagyvázsonyba. A napokban ültették el a pálya mellett a tíz éves jubileumot jelentő fát.

Ez a fa sok mindenről mesélni fog. Levelei majd elsusogják, hogy álmodni fontos és hogy álmodni a fiatalok szoktak. És a lélekben örök fiatalok. Az olyanok, mint Csebi Pogány Péter, aki 1956-ban egy két forintossal döntötte el, hogy hova menekül: az államokba vagy Németországba. A sors billentette azt a feldobott két forintost Európa felé, Németország felé. Ahol megkezdődött a 18 éves fiatal ember új élete. Társai közül többeket lefogtak, börtönbe vetettek, néhányat ki is végeztek. Pusztán csak azért, mert tették, ami természetes: vigyáztak a rendre, szolgálták a kibontakozni vágyó Magyarországot, vállalták azt, amit egy félig kamasz embernek vállalnia kell, ha “helyzet” van. Csebi Pogány Péter hirtelen felnőtté lett, ott a menekülttáborban, egyedül Hamburgban, testvérek, barátok, szülők nélkül. De milyen jó, hogy még sem lett teljesen felnőtté. Megmaradt lélekben gyermeknek, ahogy azt Jézus is javasolta (“ilyeneké a Mennyek országa”).

Megmaradt játszó embernek. Megőrizte játszó kedvét, pedig nyilván nem sejtette, hiszen nem sejthette, hogy egyszer hazajöhet, egyszer még itthon is alkothat a sikeres németországi évek után. Ez az egyszer jött el 1989-ben. Házat és házzal együtt hazát épített. Majd közösséget, mert a közösség része a háznak, az igazi otthonnak és rész a hazának: német kisebbségi önkormányzat, iskola- és óvodatámogatás, képviselőség és a sport. Tenisz klub. Tényleg sokan értetlenkedtek, sokan nem hittek benne és bizonyára sokan rossz indulattal néztek a tervre. Tenisz pálya…. Minek. Kinek. De az idő igazolta, hogy nem a fanyalgóknak van igazuk. A pálya megépült és ami még fontosabb, közösség is épült hozzá. Ahol sportolva jól érzi magát, jól érezve sportol orvos és iparos, erdésztechnikus és teherautó-sofőr, vállalkozó és alkalmazott. Együtt. Félretéve minden mást, mindent, ami elválaszt, ami nem sport, nem verseny, nem közösség.

Aztán megjelentek a gyerekek. Évről évre 20-30 gyermeknek és fiatalnak van lehetősége ingyen vagy minimális feltételekkel kipróbálni, rendszeresen űzni a fehér sportot. Mi több, az úri sportot… És talán már az sem baj, ha úri sport. Ha a küzdeni tudás, az egészség és az egészséges versenyszellem mellett jó modort, tiszteletet is tanulnak a gyerekek, fiatalok. Rövid hírt kaptunk a 10 éves évfordulóról a klubtól (TCN):

“Ezúton szeretné megköszönni a TC.N vezetősége mindazoknak a segitégét, akik 10 éven át támogatták a Tenisz Club Nagyvázsonyt. Köszönjük azoknak a munkáját is, akik dolgoztak az évforduló méltó ünnepségének megrendezéséért, valamint a szponzorok adományit, mellyel létre jöhettet ez a színvonalas megemlékezés. A délelőtt folyamán a fiatalok versenyén Ignácz Laura lett Horváth Alex előtt a “Pünkösdi Királynő”. A felnőttek csoportjában pedig Makray Rezső lett a “Király” aki megelőzte Molnár Martint. A nap folyamán bográcsozás, emlékfa ültetés és az emléktábla felavatása mellett kellemesen telt el az idő. Végül is köszönjük azt a sok gratulációt, amit szóban és írásban kaptunk, és azok visszajelzését, akik egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak megjelenni. A TCN vezetősége.”

Nem Péter bácsi, ezúttal (megint) nem értek veled egyet. Ne te akard megköszönni nekünk… Mi tartozunk köszönettel neked: kitartásodért, álmaidért, örök fiatal lelkedért. Isten éltesse a klubot! És természetesen mindazokat, akik tettek, dolgoztak érte, benne az elmúlt egy évtizedben. Dicsérjék munkátokat a pálya melletti tekintélyes idős fák és sok-sok szilaj és friss fa, amelyet ültettetek mindnyájunknak.

Fábry Szabolcs

Az alábbi filmen Horváth László, a TCN nemrégiben megválasztott új vezetője beszél a klubról:

Címkék: , , ,

Hozzászólás nem engedélyezett.