2018. julius 21., Dániel, Daniella

Nagyvázsony várkapitánya és egy népmese – avagy Kinizsi vára miként nem segíti a helyi turizmus fejlődését

Reméljük, jövőre egy szabadtéri néprajzi múzeumot is üzemeltetünk – nyilatkozta a TV2 reggeli műsorában Barabás Borbála, a nagyvázsonyi Kinizsi Várat üzemeltető nonprofit kft. ügyvezetője miután idén zárva hagyta azt. Közben az is kiderült, hogy a cégvezető elődje szándékával ellentétben külön megállapodást kötött a veszprémi TDM-mel, ezzel jelentősen megnehezítve a helyi turisztikai szervezethez csatlakozott vállalkozások pályázati lehetőségeit.

Nem tudom, mi akadályozta meg Barabás Borbálát idén, hogy felsétáljon április végén, egy szép tavaszi napon a vártól 150 méterre lévő múzeumhoz, kitakarítsa azt és május elején, ahogy több évtizede szokás, az éveken át a várhoz tartozó kiállító helyszínt kinyissa a látogatók előtt – fogalmazott Fábryné dr. Takács Tímea, a nagyvázsonyi Pontes Alapítvány elnöke. A civil szervezet – ahogy arról beszámoltunk – a leamortizált múzeumot egy hét alatt rendbe tette, a Veszprém Megyei Múzeum által az elhanyagoltság miatt kiürített terembe egy gyönyörű Balaton-felvidéki berakásos bútorkiállítást szervezett. Mindezt tette azért alapítványunk – fűzte hozzá a Pontes elnöke -, mert Barabás Borbálának arra volt pusztán érkezése, hogy beletörődjön a múzeum megtépázott tetejének látványába és kitegyen egy cinikus táblát, miszerint a zárva lévő épület sorsáról érdeklődjön a tisztelt látogató a magyar állam vagyonkezelő szervezeténél. Ha akar...- fűzzük hozzá mi és olvasóink többsége.

Beszámoltunk arról is a Magyar Hírlappal együtt, hogy az alapítvány és segítői (helyi lokálpatrióták) nem tudtak beletörődni az elképesztő állapotokba és felkeresve az MNV Zrt-t megigényelték idén nyárra a múzeumot, rendbe tették, kitakarították és újra “üzembe helyezték”. Ezért is érthetetlen a vár ügyvezetőjének TV2-nek tett nyilatkozata, miszerint “reméli, jövőre már egy szabadtéri múzeumot is üzemeltethet a cég“. Ezt megtehette volna akár az idén is Barabás Borbála.

NVMA

És most kezdődjön a címben beígért izgalmas népmese is – felnőtteknek

Lencsés Tamara, a TDM veszprémi elnöke. A vázsonyi turisztikai egyesület megdöbbent azon, hogy Barabás Borbála a Kinizsi vár nevében külön megállapodást kötött a veszprémi TDM-mel a helyi kis vállalkozásokat kihagyva abból

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tizenkét vendégfogadással, vándorcsalogatással és ilyesféle furcsaságokkal (ahogyan mostanság hívják: turizmussal) foglalkozó szegénylegény (és szegény asszony). Fogadósok, mesteremberek, szálláskiadók és ilyesfajta derék emberek. Gondoltak néhány esztendővel ezelőtt egy merészet és összedugva buksijukat megalapították közös kis kalákájukat, amelyet rögvest el is neveztek Nagyvázsony-térség Turizmusáért Egyesületnek. Gondolták, jó lesz így összefogva minél több vándort falucskájukba csalni, megetetni, megitatni, elszállásolni és érdekesebbnél érdekesebb eseményekre hívogatni. Csatlakozott hozzájuk Péter legény is, a rettentő erejű Kinizsi Pál uram kései utóda, várának őrizője. No és a helyi bölcsek is.

Egyszer aztán kijöve városból csupa nagy uraság: megyei polgármester (Gyula vitéz), szervező emberek, pályázati perzekutorok, hogy ösztökéljék a tizenkét helyi szegény embert és Péter uramat, csatlakozzanak az ő nagy összefogásukhoz, amit elneveztek TDM-nek, de amihez tagsági díj is dukál. Vállalta Péter várkapitány uram (mégis csak nála van Nagyvázsonyban a legnagyobb jövés-menés vándorokból), hogy az oroszlánrészt biza’ kiveszi a tagsági díjakból. Telt-múlt az idő és időközben (a honlapunkhoz, ezen regőshöz eljuttatott dokumentumból) kiderült, hogy a Kinizsi Vár időközben érkezett új úrnője másképp gondolá a dolgot és (a tizenkét bizakodónak, összefogónak nem szólva) nem a helyi  vendégcsalogató (vagy ahogy mostanság hívják: turisztikai) szervezeten keresztül, hanem önállóan kötött együttműködési megállapodást a veszprémi székhelyű TDM-mel.

Összenézett a tizenkét fogadós, vendéglátós, panziós, vendégházas, mesterember. Néhányan meg is jegyezték dörmögve bajuszuk (vagy főkötőjük) alatt: ezzel a különállással Borcsa (mert hogy így hívják a vár új úrnőjét) elérte, hogy ellehetetlenülhet, értelmét veszítheti a helyi vendégcsalogató (vagy ahogy mostanság hívják: turisztikai) összefogás.

Tizenkét fogadós összeállt, gondolták, jó lesz egy kis összefogás. Aztán a helyi várúrnő jól kikerülte őket

Na és – mondhatják sokan, akik nem ismerik azokat a fogásokat, miként nyitható meg a Budán vagy Fehérvárott a tekintetes kamarilla azon zsákja, ahonnan némi aranyat (pályázati támogatást – ahogy mostanság hívják) lehet remélni. Tervezték, hogy a kamarilla segítségével egy kicsit csinosítják, szebbé teszik fogadóikat, műhelyeiket. Sőt, még munkát is adhatnak másoknak is. Ahogy azonban Pék Éva pályázati szakértő, meg vidékfejlesztési szakember-agrármérnök és még számos különleges tudomány nemes előadója elmondta, a budai és fehérvári kamarillák (turisztikai pályázatok, ahogy mostanság hívják) egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a fogadós vállalkozás, turisztikai szolgáltató tudjon TDM-együttműködést felmutatni.

Ahogy az ülés jegyzőkönyvi papírosából is kiderül, több nagyvázsonyi fogadós ilyen együttműködésért hiába folyamodott a veszprémi TDM-hez, ott elutasították azzal őket, hogy a nagyvázsonyi vendégcsalogató (turisztikai, ahogy mostanság hívják) egyesület még nem fizette be tagsági díját. Hogyan is fizethetnénk, mondták a vezetők, ha a Kinizsi vár nem velünk közösen ment a tekintetes veszprémi urakhoz és hölgyekhez, hanem azokkal külön megállapodást kötött. Így ők kimaradtak a lehetőségből. Kérdezgették, faggatták a helyiek, ugyan mondja már el legalább Borcsa, mibe került ez a falu cégének, de csak annyit sikerült megtudniuk, hogy pénzbe került ugyan, de hogy mennyibe, az üzleti titok.

Biza, célszerű megoldás az lett volna, amit Gyenesdiástól Siófokig mindegyik Balaton-parti település vándorcsalogató (azaz turisztikai, ahogy mostanság hívják) szerveződése gyakorol – fogalmazott a fogadósságban jártas helyi asszonyok egyike. Ott a nagy fogadósok, vendéglősök, vándorcsalogató szervezetek (s ahol van, a várak) nem külön utakat járnak nagy városi TDM-ekkel és nem hagyják magukra a helyi kicsiket, hanem összedobják a pénzt erőhöz, bevételhez, nyereséghez mérten és arányosan. A kicsik és nagyok így együtt csatlakoznak valamelyik nagy városi TDM-hez. Ennek köszönhetően a budai és fehérvári kamarilla forrásainál (pályázatokban, ahogy mostanság nevezik) előírt TDM-együttműködési megállapodást a legkisebb szállásadótól a nagy csodapalotákig mindenki fel tudja mutatni és pályázni tud csinosításra, szépítgetésre, erre s arra, fejlesztésekre, munkahelyek teremtésére. Ez a derék összefogás úgy tűnik, hogy a Balaton Turisztikai Régióban csak Nagyvázsonyban nem működik.

Itt a vége, de még azért ne fuss el véle..!

De nem lenne népmese a mienk, ha a végén nem fordulna minden jóra. Emberek – kiáltott fel az egyik nemesleányfalui asszony. Segítek én nektek! Jómagam is a füredi fogadósokhoz, palotákhoz fordultam, ahol rögtön bé is fogadtak, kaptam tőlük együttműködési pöcsétes levelet. Ezt tették hallgatva a leányfalusi asszonyra a nagyvázsonyi kis fogadósok közül többen is és így, a fürediekkel együtt mentek Budára, Fehérvárra. Hátha meghallgatja őket is a király. 

Történt még sok más érdekes dolog is, néhányan még jogos jussukat is alig-alig kapták meg, vitézek vártak zsoldjukra, de ez már egy másik mese (lesz). Most itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!

Címkék: , , , , , , ,

Hozzászólás nem engedélyezett.