2020. április 2., Áron

Karácsony alkalom, hogy a Szeretet örömhírével elérjünk mindenkit

Dr. Tamás Gábor református lelkész, a világ három különböző földrészén szolgált. Jelenleg Nagyvázsonyba jár át hetente kétszer, hogy ellássa az itteni lelkipásztori teendőket. Tamás Gáborral készítettünk karácsonyi interjút

– Számos helyen szolgált, végzett teológiai, lelkészi tevékenységet. Skócia, India, Egyesült Államok… Kérjük mutassa be röviden életútját!

Szentgálon születtem, iskoláimat szülőfalumban, majd a veszprémi Lovassy Gimnáziumban végeztem. Két év katonaság után folytathattam az 1967-ben már megkezdett tanulmányaimat a budapesti Református Teológiai Akadémián, jelenleg Károli Gáspár Egyetem. Elsős évfolyamtól végeztem különféle gyülekezetekben ifjúsági és missziós szolgálatokat, majd harmad éves koromtól a Monor-nagytemplomi gyülekezetben segédlelkészi, a Zsinat Külügyi Osztályán pedig egyházi diplomáciai szolgálatokat. 1974-ben végeztem el a teológiát, majd azonnal ösztöndíjas keresztyén tanulmányutat nyertem, két évre a skóciai Edinburghba, ahol a New College-ban végeztem, dogmatikai, Holt-tengeri tekercsek tanulmányozása, valamint tinédzser szenvedélybetegek rehabilitációs lelkigondozási tanulmányokat. Hazaérkezésem után először a Monor-nagytemplomi gyülekezet segédlelkésze, majd a Zsinat Külügyi Osztályának munkatársa lettem. Mindig is gyülekezeti lelkész szerettem volna lenni, így 1977 Karácsonyától az abonyi gyülekezet lelkipásztora lettem. Tíz év után Budapestre költöztem, ahol több gyülekezetben végeztem kisegítő szolgálatokat, majd megalapítottam a Budapest-Gazdagréti Gyülekezetet, mely azóta  önálló közösség lett. 1992-ben kaptam meghívást a Pennsylvánia-állambeli Pittsburgh Első Magyar Amerikai gyülekezet (USA) gyülekezet lelkipásztori tisztébe, majd később a United Church of Christ (Krisztus Egyesült Egyháza) lelkipásztora lettem és szogáltam Ohio, Észak-Dakota és Kalifornia államokban csaknem 20 éven keresztül. Hazatérésem után a Veszprémi Református Egyházmegye egyházmegyei lelkésze lettem, ami az 52 gyülekezet helyettesítési, kisegítői szolgálatok, hitoktatás és adminisztrációs szolgálatát jelenti. Egyházmegyei lelkészi munkám mellett a szentgáli gyülekezet hitoktató lelkésze vagyok, valamint a nagyvázsonyi gyülekezetben helyettes és hitoktató lelkész vagyok.

Amerikai magyarok templomukban

– Miért választotta annak idején a lelkészi szolgálatot, mi indította el ezen az úton?

Érettségi után kaptam elhívást a lelkipásztori szolgálatra. Áldott emlékezetű Csákvári Ferenc, szentgáli lelkipásztor szolgálatain tértem meg és az ő személyes bizonyságtételei által érett meg bennem a döntés Krisztus követésére.

– Nagyvázsonyban egyházmegyei lelkészként helyettesítő szolgálatot lát el. Részt vett a november 3-i lovasünnepségen is. Mik a benyomásai az itteni maroknyi református közösségről?

Az elmúlt években többször helyettesítettem Gondos Gábor nagytiszteletű urat, aki most egészségügyi okokból néhány hónapra megbízott helyettesítésével. Mind a gyülekezet, mind a hittanosok egy kedves, könnyen szerethető kis közösség. A délután 5 órai istentisztelet hűséges közösséget jelez, szerdai napokon van a hittan, és utána szívesen maradok lelkigondozói beszélgetésekre, látogatásokra. A karácsonyi ünnepkör a legjobb alkalom lesz arra, hogy elérjük minden egyháztagot a Szeretet Ünnepének örömhírével.

– Közeleg a Karácsony, Jézus születésének ünnepe. Önnek személy szerint mit jelent ez az ünnepkör?

Gyermekkorom óta nekem a Karácsony a szentséges éj varázsa, a Bébi-Jézusban meglátott Isten-Gyermek és a földre szállt Isten Ember-formátum. Tavaly Indiában töltöttem a karácsonyi és újévi ünnepköröket – döbbenetes volt számomra megélni azt a tiszta és ősi, elemi erővel feltörő szeretet-megnyilvánulást, amit ott kaptam a legszegényebb sorban élő keresztyénektől. Eleddig már 27 meghívásnak tettem eleget, Nagyvázsonyban is szívesem bemutatom az utamról készült vetített-képes beszámolómat.

Tamás Gábor a Lovasünnepségen is szolgált Nagyvázsonyban. Fotó: Naplo-online

– Mi a legkedvesebb karácsonyi emléke, élménye?

Kettő is van, az egyik ösztöndíjas társammal együtt meghívást kaptunk Glasgowba közös barátunktól, aki történetesen a BBC vallásos adásainak főszerkesztőjének volt a fia. Szóval kóválygunk Szenteste valahol a külvárosban, mivel rendesen eltévedtünk a sötétben. Hosszú idő után, nem találván az adott címet, kiszálltam és megkérdeztem egy kutyáját sétáltató házaspárt. Ők, meghívtak az otthonukba, finom skót szentesti vacsorával és Christmas-pudinggal kínáltak meg, karácsonyi énekeket daloltunk együtt, közben felhívták barátainkat, akik taxival eljöttek értünk – és egy felejthetetlen Szentestével és karácsonnyal ajándékoztak meg bennünket.

A másik Észak-Dakotában, Hebron falucskában történt ahol öt évet szolgáltam. Az első Karácsony előtt, készülvén az esti gyermekműsorra, egy  – később kiderült – 92 éves nénike kopogott a parókia ajtaján. Reszkető kezében egy nagy mákos és diós kalácsot tartott, majd átadta – és ennyit  mondott: KELLEMES KARÁCSONYT! És gyorsan kezet csókolt nekem. Elmondta, hogy a megyei újságban olvasta az egyházak ünnepi istentiszteleti menetét (érdekes: Amerikában minden templom Karácsonykor zárva tart). Szóval olvassa a nevemet, rev. Gabor A. Tamas, és megérezte az anyanyelv és az anyaföld ízét szájában és a szívében – és elindult mintegy 300 km-t vezetve, hogy kimondja a megmaradt két magyar szót az emlékezetéből. Azóta is  megkönnyezem az élményt, ha Ilonka nénire gondolok.

Fábry Szabolcs

Címkék: , , ,

Hozzászólás nem engedélyezett.