2019. oktober 22., Elõd

Solymászat: UNESCO szellemi kulturális örökségnek nyilvánította

Hungarikummal bővült az UNESCO szellemi kulturális örökség listája. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének illetékes kormányközi bizottsága tavaly decemberben a 11 országgal eddig is szereplő solymászat mint élő emberi örökség tételei közé fölvette a magyar és az osztrák solymászatot is. Ennek alkalmából röviden áttekintjük: honnan származik és milyen utat járt be őseink hagyománya.

Nagyvázsonyban Maróti Béla néhány éve foglalkozik solymászattal, a térség egyik jelentős solymásza pedig Győrffy-Villám András, aki a solymászszövetség alelnöke, ugyanakkor a Magyar Katonai Huszár Hagyományőrző Szövetség elnöke is, ezer szállal kötődik a településhez. Legutóbb a Lovak a Balaton-felvidék művészetében kiállítás megnyitóján tartott előadást, vezette a huszárok menetét.

Solymász ábrázolása az ősmagyar korból

A solymász-történetünk a legendák korában veszi kezdetét. Akkor, amidőn „az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt.”

Aligha akad magyar ember a földön, aki ne emlékezne Béla király névtelen jegyzője, P. mester regéjére, melyet egykoron azért írt díszes betűivel a Gesta Hungarorum lapjaira, hogy az Árpád-ház csodás eredetét megokolja. A képtelen történet önmagában nem lenne példa nélküli, a kerecsensólyom teszi sajátságosan magyarrá.

A Kárpát-medencében azonban ennél is mélyebben, a hunoknál lelhetjük meg a solymászat gyökerét, s ezzel megdől egy régi hit, amely a VIII. századi arab hódítóknak tulajdonította e vadászhagyomány európai bevezetését, hangsúlyozta Duhay Gábor ornitológus, a Bechtold István Alapítvány vezetője.

Visszatérve a magyarokhoz, számos Árpád-házi királyunkról maradt fenn olyan ábrázolás, amelyen kerecsennel együtt szerepelnek, a feljegyzések pedig arról tanúskodnak, hogy az őket követő uralkodók ugyancsak szívesen vadásztak a legendás turulmadár hazai rokonával. Közülük talán Mátyás emelkedik ki leginkább, akinek valóságos szenvedélye volt a solymászat; lánykérőbe is megannyi sólymot vitt magával Itáliába, és sikerült elbűvölnie Beatrixot.

Később, az újkorban a tűzfegyverek elterjedésével leáldozik e madarak csillaga; a XIX. századra teljesen háttérbe szorulnak. Reneszánszukat majd csak az 1900-as évek hozzák el. Az alapokról felépített solymászat fellegvára a Horthy-korban Gödöllő lesz, ahol a kormányzó és III. Viktor Emánuel olasz király is együtt vadászott kerecsennel. 1939-ben pedig megalakul az első magyar solymászegyesület, amely ugyan a háború után hosszú hallgatásra kényszerül, és a korábbihoz hasonló formájában csak 1996. június 29-e óta működik ismét.

Györffy Villám András solymász Nagyvázsonyban többször is járt madaraival

Mint mondja, a háború után a megváltozó jogszabályi környezet, és a növényvédő szerek miatt megritkult ragadozó madarak kiemelt védelme nem tette lehetővé az ősi hagyomány folytatását. Ugyanakkor az 50-es években hivatásos solymászok lóról védték az állami gazdaságok halásztavait a szárnyas kártevőktől. A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek Központjában pedig egy ragadozómadár-kísérleti telep is működött, amely aztán, az Erdészeti Tudományos Intézetbe olvadva, Gödöllőre költözött. Emellett a Magyar Vadászok Országos Szövetségén belül 1951-ben létrehoztak egy rövid életű solymászszakosztályt, amely a forradalom után csak 1968-ban alakulhatott újjá, s 1974-től – erősen korlátozott feltételek mellett – a Magyar Madártani Egyesülethez került. Duhay Gábor szerint mindebből kitűnik, milyen viszontagságos utat kellett bejárniuk, s úgy vélte, a megpróbáltatások a rendszerváltozással sem múltak el maradéktalanul. Az ornitológus hangsúlyozta: a magyar solymászok az elmúlt másfél évtizedben jelentősebb külső segítség nélkül, önerőből működtek, s érték el azt, hogy az általuk ápolt hagyomány a magyar szellemi kulturális örökség hivatalosan is elismert részévé váljék, s ezzel esélyt nyerjen a fölvételre az UNESCO listájára. – A kemény munka végül meghozta gyümölcsét; mostantól talán nagyobb figyelem irányul majd őseink örökségére – fogalmazott a Bechtold alapítvány vezetője, ám gyorsan hozzátette: az elismerésnek a solymászokat is még odaadóbb hagyományápolásra kell ösztönöznie.

MNO – Nagy Áron – NVMA

Címkék: , , , , ,

Hozzászólás nem engedélyezett.