2020. junius 5., Fatime

“Szerethető közösséget találtam Nagyvázsonyban” – év végi interjú a focicsapat edzőjével

VIDEÓVAL

NB II-es labdarúgó pályafutás, többszörös forduló-válogatottság, NB-s játékvezetői és partjelzői pályafutás, sikeres ifi-edzői munka Ajkán. Összetartó közösség Nagyvázsonyban, Vajda Istvánnal, a Kinizsi TE labdarúgó-csapatának edzőjével beszélgettünk, szerveztük meg honlapunk 4 önkéntesével év végi interjúnkat.

– Nem én voltam a csapat legjobb játékosa, mégis talán a labdarúgás területén én jutottam a legtovább volt játékostársaim közül – fogalmaz a karrier titkár firtató kérdésünkre Vajda István, a Kinizsi TE edzője, aki ma már nyugdíjas, és három csinos hölgy édesapja. A labdarúgással közvetlenül 15 évesen, 1968-ban kerültem kapcsolatba. Ebben az évben az Ajkai Videoton szervezett tehetségkutatót, ahol felfigyeltek rám. Kapus akartam lenni és 19 éves koromig kapusként játszottam. Felnőttként lettem egy Csopakon szervezett edzőtábornak köszönhetően csatár. Az akkor NB II-es Ajkai Alumínium csapatában már így játszhattam 8 idényen keresztül, 1975-től 1983-ig voltam az „Alunál” igazolt játékos.

– Nem is rosszul, hiszen a szaklap akkori forduló válogatottjába rendszeresen bekerült…

Igen, Horváth Lászlóval felváltva a sportlap osztályzásai alapján vagy a másodosztály A-válogatottjában, vagy a B-válogatottban mindig helyem volt. Legtöbbször Horváth kapott magasabb pontszámot, ő végül Pécsre, NB I-es csapathoz került, de én sem szégyenkezhettem. Horváth-tal egymást váltva mindig bekerültünk az adott forduló legjobbjai közé. Az ajkai focicsapathoz végig hű voltam, leszámítva azt a két évet, amit a Zalaegerszegi Dózsában játszottam. Mint sorkötelest, vittek Zalába katonának, ekkor ott játszhattam az első csapatban, illetve három esztendőt játszottam még az NB III-ban, az Ajkai Bányászban.

– Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése csatárként?

– Egyértelműen a Rába ETO elleni 3:0-s mérkőzésünk, amelyen három gólt rúgtunk a legendás Verebes József edzette győrieknek. Az egy év múlva bajnoki címet nyert Rába-parti csapatban olyan nevek játszottak, mint a válogatott Hannich Péter, Hajszán Gyula. Felejthetetlen élmény volt az a mérkőzés.

Vajda István sikeres labdarúgó-, játékvezető- és edzői pályafutását vaskos archívumból ismerhette meg hírportálunk

A labdarúgó pályafutás befejeződött, de nem szakadt el a zöld gyeptől…

Nem, hiszen 1986-ban abbahagytam a focit, de még abban az évben játékvezetői vizsgát tettem. Mindig is vallottam, hogy játékvezető az legyen, aki ismeri a játékosok lelki világát, mentalitását, ismeri az öltöző hangulatát.

– A játékvezetésben is sikeres pályafutás lehetett az Öné, hiszen az országos játékvezetői keretbe kerülhetett.

– Igen, de végig kellett járnom a ranglétrát a járási meccsektől egészen az NB I-ig. Az országos játékvezetői keretbe amúgy csak azok kerülhettek, akik NB I-ben, NB II-ben vagy NB III-ban fújták a sípot vagy lengettek a partvonalon.

– Melyik volt a legemlékezetesebb játékvezetése?

– Mindenképpen a ZTE-Ferencváros Magyar Kupa-mérkőzés partjelzősködése, amelyet akkor a Zete nyert meg 2:1-re. Tipikus szerdai kupameccs volt, de mindent elmond a 90-es évek hangulatáról, hogy egy hétköznap esti meccsre 8000 néző látogatott ki. Persze a Fradi Novák Dezső edzővel és a pályán Lipcseivel, Telek „Mancival”, Simon Tibivel állt fel. Ez a csapat került be egy év múlva, 1995-ben a Bajnokok Ligája főtáblájára.

– Elnézve a fantasztikus archívumát, amit egy dossziéba illetve cikkekkel teleragasztott füzetben gyűjtött össze, akkoriban az NB II-es meccseket is több ezren látogatták.

– Más volt a labdarúgás közege ezekben az években. Szombathelyen NB II-es meccsen 7000 néző volt jelen, de játékosként is az NB II-ben, Ajkán rendszeresen 2000-3000 néző előtt játszottunk. Amikor az Ajkai Hungalu és a Bányász egymás ellen játszott, nem volt ritka a 4000-5000 néző sem Ajkán.

– A bírói-partjelzői karrier után egyenes út vezetett a kispadhoz, az edzősködéshez?

– Ugyanaz az az elvem itt is, mint a játékvezetésben. Kevés kivételtől eltekintve azok az igazán jó edzők, akik játékosként is éveket töltöttek el valamelyik futballcsapatban.

A nagyvázsonyi focicsapat egyúttal baráti társaság is. Vajda István a Kinizsi TE közösségében

– Komoly sikereket ért el az ajkai gyerekekkel, akik ma is megható módon emlékeznek önre.

– Engem is meglepett és mai napig megrendít az ajkai újságban megjelent cikk, ahol egykori gyerekfocista tanítványaim nyilatkoztak munkámról. Közülük többen lettek NB-s játékosok, nagyon szerettem őket.

– Mi volt az az eredmény, ami miatt mai napig szeretettel gondolnak önre volt tanítványai?

– Nem elsősorban az eredmény, hanem sokkal inkább az a hitem, hogy a gyerekekkel játszani kell. Meg kell velük szerettetni a játékot, nem élhetik meg pusztán teherként, kötelességként a labdarúgást. Sokkal fontosabb, hogy a mozgást, a labdát szeressék meg. Persze voltak szép eredményeink is: a Megyei I. Osztályt úgy nyertük meg 2006/2007-ben veretlenül az Ajkai Kristály ifi-csapatával, hogy 30 mérkőzésen volt 28 győzelmünk és 2 döntetlenünk.

– A nagyvázsonyi focicsapat játékosa, Szokoli Ádám 8 éve párkapcsolatban van Edina lányával, mégis izgalmas kérdés, hogy hogyan is került Nagyvázsonyba edzősködni?

– Először csak egy meccsre jöttem el, de egy nagyon szerethető közösséget találtam a Kinizsi TE-nél. Eleve meglepett, hogy 18-as kerete van a helyi csapatnak és ez a másfél tucat legény mind a futball, a játék szeretetéért áll ki hétről hétre. Nagyon fontos volt Ádám és Bíró Laci hívása, de sokkal fontosabb, hogy ez a nagyvázsonyi fociközösség igazi baráti közösség is egyben, ahol nem bántják egymást a játékosok. Sőt, elnézik, tolerálják egymást, tudomásul veszik, hogy gyengébb csapattársuknak is jár 10 perc egy-egy meccsen, hiszen itt is a játék öröméért van csapatunk.

– A mérkőzéseken stílust adott a Kinizsi csapatának, s bár kapusgondok miatt nem jöttek úgy az eredmények, az azért beszédes, hogy a legtöbb meccsen 3-5 gólt rúgnak a fiúk. Összetartó közösség formálódott Nagyvázsonyban.

– Itt is azt a filozófiát vallom, hogy többet kell dicsérnem, mint leszólnom a csapat tagjait. Persze az alapelvemen nem változtattam: a pontosság, a fegyelem, egymás tisztelete elengedhetetlen. Szükséges a jó hangulat, a humor, az egészséges zrika, de egymás megalázáról nem lehet szó. De nincs is ilyen probléma, sőt…

– Sőt, a nagyvázsonyi sportbálon inkább szeretet-teli légkört lehetett tapasztalni…

– Engem is meglepett a születésnapom köszöntése a bálon, és még most is meghat, ha rá gondolok. Úgy érzem, elfogadtak a fiúk, és mi tagadás, én is nagyon megszerettem a Kinizsi TE légkörét. Pályán éppúgy, mint pályán kívül. Idegenbeli meccseinken is otthon vagyunk, szép számmal kísérnek el minket családtagok, szurkolók más településekre is, ami egyáltalán nem szokásos megyei alsóbb osztályú csapatoknál. Remek közösségbe kerültem, meggyőződésem, hogy szép lassan jönnek is majd az eredmények.

Videó: Vajda István partjelzőként, játékvezető-asszisztensként a legendás BL-ben helyt állt Ferencváros mérkőzésén is lengetett (a Fradi az Anderlecht-et ütötte el a selejtezőben és került a Bajnokok Ligájának főtáblájára):

 

Címkék: , ,

Egy hozzászólás a(z) ““Szerethető közösséget találtam Nagyvázsonyban” – év végi interjú a focicsapat edzőjével” bejegyzésre

  1. […] Szerethető közösséget találtam Nagyvázsonyban – interjú Vajda Istvánnal […]